Farsangi játékok, álarcok

A farsang a német mesélni, pajkosságot űzni szóból eredve, a vígság azon időszakát jelzi, mely a húsvéti nagyböjtöt megelőzi. Pontos időpontja és elnevezése országonként változik. Így pl. az olasz karnevál a "Hús, isten veled ! " ( carne-vale ) szólamból származik. E hagyomány a régi római Saturnális ünnepekig vezethető vissza, melyeket a keresztény egyház nem volt képes a nép tudatából kiirtani és így kénytelen volt e pogánykori ünnepekre keresztény színezetet ruházni. Manapság talán az egyik leghíresebb ilyen népünnepély a velencei, de nevezetes a madridi, a sevillai, a párizsi és a düsseldorfi is. Hajdanán csak álarcos felvonulásokat tartottak, majd egyre inkább virággal, cukorral és papírgolyókkal dobálták egymást és a járókelőket. Manapság a városi farsangi játékok kötődnek a bálokhoz. Ilyenkor jobban elviseljük az élcelődéseket (pl. a francia 3 liba ), a szerpentines, konfettis és papírgalacsinos zaklatásokat ", a pajzán ugratásokat. Az egyik legfontosabb, hogy álarc mögé rejtőzzünk. Kiállításunk alapját a viktoriánus korabeli papír-maszkok képezik. Megtalálhatjuk a legkülönbözőbb karaktereket, foglalkozásokat, néptípusokat sejtető álarcokat.
Ezek néha csak a szem és orr megváltoztatására szorítkoznak, gyakran gazdag kiegészítő kellékeket is: kalap, tolldísz, ékszer, ábrázolnak. Ritkaságnak számítanak azok a szintén bemutatásra kerülő XX. századi maszkok, melyek a tangó, a charleston világát idézik.